Már jóval korábban szerettem volna elindítani egy sorozatot, amiben a fontosabb vagy éppen érdekesebb fotózásokról mesélek kicsit. Először áprilisban, a FIBA 3x3 Asia Cup szingapúri fotózása után fogalmazódott meg az ötlet, majd jött még több fontos torna, amikről (még) nem írtam. A tegnapi kerékpárverseny viszont alig néhány óra volt, feldolgozható, válogatható méretű képanyaggal, így elsőként ennek a fotózásnak a hátterét mutatom meg nektek.
A verseny
A jövő hétvégén megrendezésre kerülő kerékpáros országos hegyi bajnokság fotózása miatt kerestek meg a szervezők. Végigbeszéltük a lehetőségeket, majd hamar kiderült, hogy motorról még sosem fotóztam kerékpárversenyt. Márpedig most erre is lehetőség/szükség lenne. Mivel még előttünk volt a szóban forgó verseny is, logikusnak tűnt, hogy néhány tesztkörre felüljek egy motoros mögé. Már csak egy bukósisakot kellett szereznem… Vajon honnan jött a segítség? Természetesen ismét a Fotoplustól :) A teszt pedig jól sikerült. Nagyjából a 10. kör után szálltam le a motorról, de akkor is csak azért, mert nem tudtam tovább maradni. Be kell valljam, élmény volt ez a feladat!
Felszerelés
A motorra készülve tapasztalat, helyismeret és minden egyéb hiányában próbáltam minimálisra szorítani a nálam lévő felszerelést. Két vázon két optikával, és egy szükség és lehetőség esetén az autó csomagtartójából elővehető nagylátóval készültem (ami persze elő is került). És persze egy dupla hevederrel.
Mit vittem magammal?
2 x Nikon Z 9 váz
1 x NIKKOR Z 70-200mm f/2.8 VR S
1 x NIKKOR Z 24-70mm f/2.8 S
1 x NIKKOR Z 14-24mm f/2.8 S
1 x Tamrac Pro (Double) Strap
Mi hiányzott?
AF-S NIKKOR 400mm F2.8G ED VR
FTZ II bajonettadapter
Valamiért nem készültem arra, hogy a motorról leszállva is lesz még időm fényképezni, a motor hátsó ülésére pedig nyilván nagy lett volna a 400/2.8. Utóbb kiderült, hogy az első kanyarból ideális lett volna a távolság néhány képre a célegyenesben elhaladó versenyzőkről, miközben a délelőtt induló utánpótlás sportolók kulacsokból, szódásszifonokból spriccelt vízzel frissítik őket. Legközelebb nyilván nálam lesz…
Tapasztalatok
A verseny hangulata, a sportolók közvetlensége, a motorról történő fotózás lehetőségei magával ragadtak. Kár lenne tagadni, imádtam minden percet. Mindebben hatalmas szerepe volt a motorosoknak is, akik elképesztő profizmussal segítették a munkámat. Ellentétben velem, ők már hatalmas rutinnal rendelkeznek ezen a téren, szinte minden hétvégén ott vannak valamelyik versenyen. Az ő javaslatukra kezdtem csak egy géppel (70-200), majd amikor a harmadik körben rájöttem, hogy hová és hogy tudom biztonságosan letenni a gépet a motoron, kiálltunk a másik gépért (24-70) is, ami nagyban növelte a lehetőségeimet. Az is kiderült, hogy ha hozok egy tokot a plusz objektív(ek)nek, akkor azt be tudom tenni a motoron lévő dobozba, és bármelyik kiállásnál tudok cserélni. Abban pedig, hogy az ember felülhet egy motorra nem csak az az előny, hogy a mezőnnyel együtt haladva a pályán bárhol van lehetősége képeket készíteni, hanem az is, hogy pillanatok alatt lehet eljutni a pálya bármely pontjára, ahol félreállva a legjobb szögekből lehet fotózni. Számotokra kevéssé hasznos információ, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a motoron ülve valamilyen rejtélyes okból könnyebben fordulok hátra az egyik irányba, mint a másikba. Vagy ha pontosabban szeretnék fogalmazni, azt mondanám, csak az egyik irányba tudok hátrafordulni. Miután ez kiderült, a sofőröm profizmusára jellemző, hogy lehetőség szerint innen kezdve még erre is figyelt. Nagyjából 2 órán át dolgoztam, és egyértelművé vált, hogy a feladat nehezebb és jóval fárasztóbb, mint amilyennek látszik. Ennek ellenére alig várom a hegyi OB-t a következő hétvégén!