Repülés fotós felszereléssel

Bevezető

Augusztus van, a hátadon a fotós felszerelésed. Szöulba tartasz. A dohai nyárból a reptér épületébe belépve máris jobb kedved támad. A kinti 40+ fok helyett kellemes hűvös fogad, a törzsutas kártyáddal a kiemelt utasfelvételi pultok felé haladva pedig már az jár a fejedben, hogy pár perc múlva valamelyik VIP váró kényelméből várhatod az indulást. Találomra választasz egy szabad pultot. Az ott dolgozó túlzó udvariassággal fogad és azonnal meg is kezdi a szokásos procedúrát. Aztán hirtelen porszem kerül a gépezetbe. 2,5 kiló túlsúly van a poggyászokon… Oké, jogos a dolog, felesleges is lenne ezen vitatkozni. Meg sem kérdezed mennyibe kerülne a plusz 2,5 kiló, tisztában vagy vele, hogy egy vagyon (~40000-50000 forint). Fel voltál készülve erre az eshetőségre, de egy próbát azért megért. Gyorsan kidobsz egy kiló búzadarát, két nagy tubus Piros Aranyat meg pár hasonló filléres, de Koreában nem kapható jóságot. Közben azért átfut az agyadon, hogy három napja Bécsben ugyanezzel a súllyal és légitársasággal még semmi gond nem volt. Majd azon tűnődsz, hogy vajon megszabadultál-e már 2,5 kilótól. Mivel bizonytalan vagy, kiveszed a télikabátod is a bőröndből és kézben viszed tovább. Így már tuti bele fog férni a feladott poggyász a keretbe. Magabiztosan lépsz vissza a pulthoz, kezdődhet újra a mérlegelés. A végeredmény fél kilóval a megengedett összsúly alatt. Tökéletes. Ám ekkor emberünk Columbot megszégyenítő módon rántja elő a mindent vivő utolsó kérdést: Megmérhetném a kézipoggyászt is? Próbálkozol egy “Á, nem szükséges” válasszal, de igazából már tudod, hogy csúnyán megszívtad. A megengedett 8 kg helyett 18-20 kiló a hátizsákod, és azzal is tisztában vagy, hogy a kézipoggyászra még a fenti árfolyamon se vásárolhatsz extra súlyt. Egyedül a légitársaság jóindulatában bízhatsz, de ezen a ponton már sejthető, hogy ez teljesen felesleges lenne. Kezdődhet a Muppet Show. Próbálod elmagyarázni, hogy ezek drága dolgok, nem teheted a feladott poggyászba, mert senki nem vállal érte felelősséget. Ő ezt persze megérti, igazat ad, de a 20 kiló akkor is sok. Patthelyzet. Jöhet emberünk felettese, akinek szintén előadod a monológod, de ő is arra jut, hogy ez a hátizsák túl nehéz. Viszont nem kell aggódni, neki van megoldása a problémára! Kell venni egy jegyet a hátizsáknak is, és akkor ülhet melletted a fedélzeten. Indul is a séta egy másik pulthoz, ahol kiszámolják, hogy mindössze 1500€ lenne a jegy a fényképezőgépeknek. Mielőtt azonban felfognád mindezt, már jön is az újabb csavar: A fedélzetre vitt csomagnak nem lehet utólag jegyet kiállítani, csak a saját jegyeddel együtt veheted (vehetted volna) meg. Patthelyzet, második felvonás. Legalábbis gondolod te, de szerencsére a kisasszonynak erre is van ötlete. Mosolyogva közli, hogy törlik a már meglévő jegyed, és háromezer párszáz euróért (a csomag jegye kicsit olcsóbb, mint a normál) vehetsz egyszerre új jegyet magadnak és a hátizsákodnak is…

Bár a fenti történet néhány mozzanata elég valószerűtlen, mégis minden részlete megtörtént eseményeken alapul. Velem esett meg 2017 nyarán. De mi lett a megoldás? A sokat utazó fotósok már biztosan sejtik, a bejegyzés végére pedig már mindenki tudni fogja. Elöljáróban annyit, hogy nem fizettem ki közel egymillió forintot a plusz 12 kilónyi felszerelésért, és nem küldtem pár vázat és objektívet sem a búzadara után. Tom Hanks rekordjára sem pályáztam, még aznap elhagytam Katart. De mindehhez hatalmas mázli is kellett.

Az alábbiakban hosszan és részletesen írom le a fotós felszereléssel történő repülés egyenletének lehetséges megoldásait. Ha valakit azonban csak az érdekel, hogy mi az általam legjobbnak tartott módszer, az nyugodtan görgessen az összegzésig.

A probléma

Minden légitársaság szigorúan limitálja a fedélzetre vihető csomagokat. Mindez igaz a csomag méretére és súlyára is. Fotósként bizonyos esetekben a fizikai méretek betartása is problémás lehet, de az igazi kihívást a súlyhatár jelenti. Bár a jellemzően 55x40x20-25 centiméteres keretet sem mindig egyszerű teljesíteni, az átlagosan 7-10 kg közé eső maximális súlyba lehetetlen beleférni. Van persze olyan is, ahol megengedőbbek, és akár 12 kilós is lehet a kézipoggyász, de igazából még ez se ment meg minket. Egy nagyobb fotós hátizsák (egy gurulós bőröndről nem is beszélve) önmagában megvan 3-3,5 kg. Ehhez jön még két profi váz (2,8 kg), három fényerős zoom (3,5 kg) egy notebook (2 kg), és máris 12 kiló környékén járunk. És ekkor nem számoltunk további objektívekkel, tartalék akkuval, a notebook és a fényképezőgép akkujához szükséges töltőkkel, vakuval, kártyaolvasóval és az egyéb apróságokkal. A 18-20 kiló egy profi esetében még úgy is könnyen összejön, hogy nem kalkuláltunk egy harmadik vázzal, rádiókkal, konzolokkal, esetleg egy nagy teleobjektívvel. A szállítandó eszközök pedig drágák, típustól függően százezres vagy milliós tételeket jelentenek. Egyértelmű, hogy feladott poggyászban nem szállíthatók, mivel egy esetleges elvesztés, lopás vagy sérülés esetén ezekért senki sem fog anyagi felelősséget vállalni, pláne az árukat azonnal megtéríteni. Persze megoldás lehetne ha ezekre az esetekre biztosítjuk az eszközeinket, de ilyen biztosítási termék Magyarországon jelenleg nem létezik. Arról sem szabad továbbá megfeledkezni, hogy ha egy külföldi munkára használható eszközök nélkül érkezünk meg, akkor hiába is fizetne majd egyszer a biztosító, az adott szituációban nem lenne mivel dolgoznunk. Megoldást jelenthetne ha a feladott poggyászhoz hasonlóan a kézipoggyász esetében is lehetséges lenne kifizetni a túlsúlyt, erre azonban az általam ismert légitársaságok egyikénél (és valószínűleg másoknál) sincs lehetőség. Vagyis a helyzet a szabályokat betartva látszólag megoldhatatlan. A valóságban szerencsére több lehetőség is elérhető, a kérdés csak az, hogy mi az, ami számunkra is működhet.

Lehetséges megoldások

Az alábbiakban igyekszem összefoglalni az általam rendszeresen használt lehetőségek mellett azokat az opciókat is, amiket a gyakorlatban még nem próbáltam, de másoknak esetleg optimális megoldást jelenthetnek. Némelyik módszerhez elegendő a megfelelő felkészülés, még más megoldások esetében valamilyen mértékben zsebbe is kell nyúlnunk.

Safety First

A legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás, ha valahogy mégis fel tudjuk juttatni a gépre a túlsúlyos kézipoggyászunkat. Mindez persze némi biztonsági kockázatot is jelenthet, mivel az utastérben elhelyezett felső csomagtárolók teherbírása korlátozott. Attól valószínűleg nem kell tartani, hogy egy kicsit túlterhelt tároló a fejünkre szakad, azonban az már előfordulhat, hogy a megengedettnél lényegesen jobban telepakolt egység ajtaja egy extrém turbulencia vagy kisebb baleset esetén kinyílhat, és annak tartalma az utasokra zuhan. Mindezek kockázata ugyan nem túl magas, de még ennek további csökkentéséért is tehetünk. Lehetőség szerint olyan tárolót válasszunk, amibe csak egyetlen kézipoggyász fér. Ezzel megelőzhető, hogy egy nagyobb tárolóba véletlenül csupa túlsúlyos csomag kerüljön egymás mellé, melyek össztömege így már bőven meghaladná a tároló maximális kapacitását. Ezek a kisebb boxok jellemzően a gép elején/végén, vészkijáratoknál, mosdók környékén találhatók, és emlékeim szerint maximum 16-18 kilós terhelésre vannak méretezve. Lehetőség szerint érdemes tehát az ülőhelyünket ezek környékére (praktikusan mögé, hogy szemmel is tudjuk tartani az értékeinket) foglalni, és már az elsők között beszállni a gépbe. Hogy a helyfoglalással és a beszállással kapcsolatos esélyeinket miként tudjuk javítani arról majd később, először nézzük meg, hogy hogy juthat fel a túlsúly a fedélzetre.

Segítő hozzáállás

Néha a légitársaság, vagy akár csak az utasfelvételt végző személy jóindulata is elegendő a sikerhez. Én Budapesten jártam már úgy, hogy a hölgy amikor kihajolt a pultból, hogy ránézzen a hátizsákomra, azonnal felismerte a helyzetet (a fotós hátizsákot) és csak annyit mondott, hogy “Azt inkább meg se kérdezem”. Ami nagy segítség volt, hiszen ha eljutunk addig a pontig, hogy mérlegre kerül a kézipoggyász, akkor a túlsúly esetén már sokkal nehezebb a dolga mindkét félnek. Neki a szabályokat betartva kezelni kell a helyzetet, nekünk pedig — ahogy a fenti példában is láthattuk — túl sok esélyünk ilyenkor már nincs. És bár a másik fél vagy a légitársaság jóindulatáért mi is tehetünk, ennek a módszernek a sikere sajnos 100%-ban nem garantálható. Márpedig ha dolgozni indulunk, akkor biztos megoldásra van szükségünk.

A szabályok kihasználása

Ez a módszer elegánsnak egy cseppet sem nevezhető, de amikor közel egymillió forint múlik rajta, akkor az ember néha hajlandó némi kényelmetlenségre. Pláne, hogy mindez teljesen szabályos és legális útja a sikernek. A lényeg, hogy legyen nálunk egy olyan (fotós)mellény, esetleg dzseki, aminek jó nagyok és erősek a zsebei. Hiszen amit viselünk, az nem poggyász. Bevallom a katari nyár közepén én is elég furcsa látvány voltam egy kitömött zsebű télikabátban az utasbiztonsági ellenőrzésre várva, de ez volt az egyetlen dolog, amire már az ebet egy órája a karóhoz kötő kisasszonynak sem volt érdemi válasza, csak néhány, a becsület kedvéért megindított utolsó próbálkozása (“össze fognak törni az objektívek a kabát zsebében”, “ez nem szabályos, mert ez olyan, mint ha két kézipoggyászom lenne”, “vissza fogom tenni őket”). Léteznek olyan profi fotós dzsekik is, amikben két váz és néhány nagyobb optika mellett még egy laptop is gond nélkül elhelyezhető, de ahogy láthattuk egy egyszerű utcai kabát vagy egy pár ezer forintos használt fotós mellény is elegendő lehet, ha megfelelő a kialakítása. A lényeg az, hogy a legrosszabb eshetőségre felkészülve mindig legyen nálunk valami.

Gitzo Four Season Jacket

A szabályok kijátszása

Azt csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy igen, én is tudom, hogy van olyan megoldás is, amihez mellény sem kell. Viszont ez a megoldás már szembemegy a szabályokkal, ezért erre annak ellenére sem biztatnék senkit, hogy a végeredmény nem sokban különbözik az előző megoldásétól. Úgy gondolom, hogy a bejegyzésben felvázolt opciók között mindenki megtalálhatja a saját maga számára megfelelő módszert, nincs szükség olyan “trükkök” bevetésére, amik erkölcsileg is megkérdőjelezhetők.

A kompromisszum

Ami nem biztos, hogy mindig megszületik, sőt, személy szerint kimondottan vékony jégnek érzem a lehetőséget. Léteznek olyan fotós (gurulós) táskák, amikből kiemelhető és hátizsákként használható a belső részük. Mindez a túlsúlyt ugyan csak minimálisan csökkenti, de ilyen esetben a külső rész már utazhat feladott poggyászként (vagyis a légitársaság képes pluszpénzt beszedni a pluszsúlyért cserébe), az értékek viszont biztonságban, nálunk maradnak. Költséges, de számomra fairnek tűnő megoldás (lenne). A probléma viszont az, hogy ha ragaszkodunk a leírt szabályokhoz (na nem mi, hanem az utasfelvételt végző személy), akkor ez az út annak ellenére sem járható, hogy mindenki profitálhatna belőle.

Lowepro Pro Roller x200 AW

Külön jegy a hátizsáknak/gurulós bőröndnek

Erről a lehetőségéről már a bevezetőben is szó volt, de az ott leírt árakat látva nem kell azonnal elvetni ezt az opciót sem. Ha szeretnénk, hogy a fotós felszerelésünk / Stradivarius csellónk / 17. századi barokk térdhegedűnk / 1965-ös Gibson gitárunk, vagyis a nagy értékű eszközünk is biztosan velünk utazhasson a fedélzeten, akkor arra a légitársaságok egyértelmű ajánlását, a második jegy vásárlását használhatjuk. A probléma azonban nem csak az, hogy ez egy elég költséges módja a felszerelés szállításának, hanem az is, hogy az ügyintézés az esetek többségében rendkívül körülményes. Bár néhány (főként fapados) légitársaság esetén elvben online is meg lehet venni a hátizsák jegyét, egyáltalán nem ez a jellemző. Sőt, ha van is lehetőség az online vásárlásra, akkor azt igen körültekintően, a légitársaság apróbetűs szabályainak maradéktalan ismeretével és betartásával, például a megfelelő név beírásával kell megtennünk. Ha például azt írjuk névként, hogy Hát Izsák, érhet minket kellemetlen meglepetés. Az általánosan elfogadott gyakorlat még ma is az, hogy az ilyen jegyeket csak a saját jegyünkkel együtt, a légitársaság irodájában (ha van a közelünkben), call-centerén (esetenként igen komoly percdíjak mellett) vagy utazási irodán keresztül vehetjük meg. Ezekre a jegyekre elvben bizonyos adókat és illetékeket nem kell megfizetni, így valamivel olcsóbbak a normál jegynél, azonban az eddigi tapasztalataim alapján a különbség nem számottevő. Előre meg kell mondani továbbá a csomag pontos méretét és súlyát is, ami egy több hónapos elővétel esetén nem mindig egyszerű. Ráadásul a fedélzeten mellettünk ülő hátizsáknak ebéd sem jár.

Feladott poggyász

Minden utazásnál tartom magam ahhoz, hogy semmi olyat nem teszek a feladott poggyászba, ami nélkül ne tudnám megfelelően elvégezni a munkámat. Ettől függetlenül néhány dolog mégis kerülhet a repülőgép csomagterébe. Első lépésként érdemes megnézni, hogy az utasbiztosításunk milyen összegig és feltételek mellett fedezi a feladott poggyásszal kapcsolatos károkat. Itt nem csak arra kell figyelni, hogy maximálisan mekkora összeget térít a biztosítás, hanem arra is, hogy az egyes kategóriáknak (pl.: műszaki cikkek) vagy egy-egy tárgynak mekkora a maximális fedezete. Hiába van mondjuk 500.000 forintos fedezet a poggyásszal kapcsolatos károkra, ha ebből a műszaki cikkekre vonatkozó keret maximum 150.000 forint, és esetleg a tárgyankénti, tárgykategóriánkénti és/vagy csomagonkénti limit is maximálva van. Például ha műszaki cikkekre 150.000 forint a felső határ (és nincs ennél alacsonyabb tárgyankénti limit meghatározva). akkor ha összetörik egy 800.000 forint értékű optikánk, a biztosító ebből legjobb esetben is csak 150.000 forintnyi kárt fog megtéríteni, hiába volt 500.000 forintos fedezetünk összességében a poggyászunkra. Érdemes figyelni a részletekre, mivel a hasonló megkötések szinte az összes utasbiztosításra jellemzőek. Mi kerüljön akkor a feladott poggyászba? Leginkább a nehéz és nem túl drága eszközök. Én többször adtam már fel távoli gép felszereléséhez szükséges Magic Armokat, satukat, és egyéb kiegészítőket. Ezek súlya jelentős, azonban az áruk egy vázhoz vagy egy profi optikához képest elenyésző. De került már a bőröndbe a tartalék gép tartalékaként egy romos Nikon D700, vagy egy szintén tartalék szerepet betöltő öreg Nikon AF-S 80-200 f/2.8 is. Ha két egyforma töltőt viszünk, akkor az egyik esetleg szintén utazhat a feladott poggyászban, de egy mindenképpen maradjon nálunk.

Business Class

A business classról, vagyis az üzleti osztályról a legtöbbeknek valószínűleg a kényelmes, de rettentő drága (megfizethetetlen) repülés jut eszébe. Mindez sok eseten igaz is, egy transzkontinentális járat esetében a turista és az üzleti osztály közötti árkülönbség jellemzően háromszoros. Az Európán belüli repülésnél viszont ez sok esetben egyáltalán nincs így, igaz az extra kényelmet (legalábbis ülőhely szempontjából) itt általában csak az jelenti, hogy biztosan nem ül mellettünk senki. De hogy jön egyáltalán a témához a business class? Az üzleti osztályra szóló jegyeknek jóval több előnyük van, mint azt a legtöbben gondolják. Számunkra leginkább az lehet érdekes, hogy ezekhez a jegyekhez jellemzően egy (esetleg nulla) helyett két feladott poggyász tartozik, de ami még fontosabb, hogy kézipoggyászból is általában kettőt vihetünk a fedélzetre. Vagyis 8 kg helyett máris 16 kilóval gazdálkodhatunk a legtöbb esetben. Plusz az utasfelvétel is más pultnál zajlik, ahol ha nem kirívóan nagy vagy már ránézésre is több mázsás a kézipoggyászunk, akkor azt senki nem fogja megmérni. Vagyis itt egy 18 kilós hátizsák, plusz egy 4-5 kilós nagytele szinte biztos, hogy probléma nélkül jut fel velünk a fedélzetre. De mibe kerül mindez? Néha túl sokba, néha viszont meglepően kicsi a különbség a turista osztályhoz képest. Mindez nyilván függ a légitársaságtól, az úti céltól, a dátumoktól, a gép foglaltságától, de egy próbát feltétlenül megér! Ha megfizethető számunkra az opció, akkor arról se feledkezzünk meg, hogy a csomagok problémamentes szállítása mellett számos egyéb extrát (elsőbbségi beszállás és csomagkezelés, VIP várók ingyenes használata, kényelmes(ebb) ülőhely, jobb fedélzeti ellátás) is kapunk. A példa kedvéért egy lehetséges munkámhoz kapcsolódó jegyet néztem meg. Itt a turista osztályra szóló jegy (8 kg-os kézi-, és 23 kg-os feladott poggyásszal) jelenleg 107.400 forint lenne, az üzleti osztályra (2x8 kg-os kézi-, és 2x32 kg-os feladott poggyásszal és minden egyéb extrával) pedig kereken 132.000 forintba kerülne. Van ugyan különbség, de ha munkáról beszélünk, akkor ez nem számottevő. Plusz 24.600 forintért cserébe összességében 49 kilogrammal több csomagot vihetek magammal, bátran pakolhatok a feladott poggyászokba (konzolokat, tartalék eszközöket), kényelmesen utazhatok, és ami a legfontosabb, az esetünkben kritikus kézipoggyász miatt sem kell aggódnom.

Törzsutas programok

Ha sokat utazunk, mindenképpen érdemes kiválasztani a számunkra legtöbb előnyt nyújtó törzsutas programot is. A mérföldek gyűjtésével egyre magasabb státuszra lehet szert tenni, ami írott és íratlan előnyökhöz is juttathat minket. Általában a magasabb szintek lehetőséget adnak a több vagy nehezebb poggyász feladására, de a fedélzetre vihető csomag mennyiségében szinte egyetlen program sem kínál előnyöket. Használhatjuk viszont az üzleti osztály számára fenntartott utasfelvételi pultokat, ahol a gyakorlat azt mutatja, hogy sokkal könnyebben hunynak szemet egy-egy nehezebb kézipoggyász felett. Vagyis a megfelelő státusz elérésével nem csak az írott előnyöket, de a légitársaság jóindulatát is kivívhatjuk. A legtöbb törzsutas program esetében további előny, hogy az elsők között léphetünk a fedélzetre, így még egy zsúfolt járat esetében is van lehetőségünk a számunkra megfelelő felső tárolórekesz kiválasztására.

Egyéb alternatívák

Csak említés szintjén szólnék néhány további lehetőségről. Egy lehetséges megoldás, hogy csak minimális felszereléssel (vagy anélkül) utazunk, és a helyszínen béreljük a szükséges eszközöket. Ez viszonylag költséges, és esetenként kockázatos is. Számos esetben dolgoztam már bérelt stúdiófelszereléssel, és bár igényként minden esetben ugyanaz került leadásra, a helyszínen kapott eszközök igen széles skálán mozogtak. Ilyen esetekben pedig jellemzően nincs idő arra, hogy felkutassunk egy másik bérelhető szettet, a feladatot a rendelkezésre álló eszközökkel kell megoldani. Vagyis mindez akkor működhet jól, ha a partnert (esetleg az általa biztosított felszerelést is) jól ismerjük, teljes mértékben megbízunk benne. Egy másik lehetőség a saját eszközeink futárszolgálattal való elküldése még az utazás előtt, azonban ennek a módszernek is van néhány komoly veszélye. Egyrészt nem létezik olyan futárszolgálatot, ami 100%-ban képes lehet garantálni a szállítási időt és a csomag sértetlenségét. Természetesen az értékek felár ellenében biztosíthatók, de mit sem érünk mindezzel, ha a csomagunk késik vagy probléma esetén a helyszínen nincs lehetőségünk azonnal új eszközök beszerzésére. Ez utóbbi megoldás ugyan több munkámnál is felmerült már, végül azonban soha sem mertem vállalni a kockázatot. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy volt olyan eset, ahol egy tesztelésre kapott, még megjelenés előtt álló Nikon terméket képes volt a futárszolgálat a Budapest-Pécs viszonylaton 5-6 napra eltüntetni. Vagyis az ezzel kapcsolatos félelem sajnos nem tűnik alaptalannak, így ennek az alternatívának a megfontolását csak nagyon speciális esetekben javaslom.

Összegzés

Nem kérdés, professzionális fotós felszereléssel repülni macerás. Alapszabály, hogy az értékes, és a célállomáson munkánkhoz nélkülözhetetlen felszerelésünket SOHA ne adjuk fel poggyászként. Sajnos a kézipoggyászok maximálisan megengedett súlya azonban lényegesen alacsonyabb, mint amibe egy profi szett beleférne. Ezért annak érdekében, hogy ne csak a szerencsén vagy a jóindulaton múljon, hogy a felszerelésünket fel tudjuk-e vinni a fedélzetre, első lépésként ellenőrizzük a turista- és az üzleti osztályra szóló jegyek ára közti különbséget. Ha megoldható, foglaljunk business classre és a problémánk lényegében meg is oldódott. Ha a drágább jegy már nem fér bele, esetleg egyéb okokból (céges szabályzatok) nem jöhet szóba a magasabb kabinosztály, akkor érdemes a nélkülözhető, nehéz, kevésbé drága (amit még fedez a biztosításunk) eszközöket a feladott csomagba tenni, ezzel is megtakarítva némi súlyt. Nézzünk utána annak is, hogy pl. egy notebook felvihető-e pluszban a kézipoggyász mellett a fedélzetre. Ha igen, akkor szükség esetén éljünk a lehetőséggel és nyerjünk ezzel is további értékes kilókat. A csomagunk fizikai méretei minél kisebbek legyenek, ránézésre ne tűnjön nehéznek a kézipoggyászunk. Ebből a szempontból a gurulós táskáknál sokkal jobb választás egy fotós hátizsák, ami általában kevésbé veti fel a túlméretesség vagy túlsúlyosság gyanúját. Arra az esetre ha mégis “lebuknánk”, MINDIG legyen nálunk egy olyan mellény vagy kabát, amibe el tudjuk helyezni a felszerelésünk döntő részét, kihasználva azt, hogy amit viselünk az nem csomag. Nálam Dohában csak a szerencsémnek köszönhetően volt ott a dzsekim, de ezzel nagyjából 1.000.000 forintot spóroltam.