NIKKOR Z 58mm f/0.95 S Noct

Egy interjúban Makoto Fujiwara (az objektív egyik vezető fejlesztője) nyilatkozta a NIKKOR Z 58mm f/0.95 S Noctról, hogy “Ennek az objektívnek erős a személyisége, nehéz vele elkezdeni a közös munkát, de reméljük, hogy mindenki a kiválóságra törekedve fogja használni, és egyfajta szórakozásnak fogja fel ezeket a nehézségeket.“ Javasolta továbbá, hogy “A Noctot csak bizonyos témák fotózására használjuk”. Nos, közel egy hónapos kapcsolatunk végén valószínűleg magam sem fogalmazhattam volna meg jobban, hogy mi is a helyzet ezzel a Nikkorral. Egy tökéletes mérnöki remekmű, ami nem adja magát könnyen.

A NIKKOR Z 58mm f/0.95 S Noctnak elegendő csak a nevével találkozni, hogy bármelyik fotós felkapja a fejét. A 0.95-ös fényerő — pláne valamelyik nagy gyártó kínálatában — (és a Noct elnevezés) már csak ilyen. Felkelti a figyelmet és tiszteletet ébreszt. Elég ennyit tudni róla, és máris érdekessé válik. Szeretnénk élőben is látni, kézbe venni, kipróbálni. Én legalábbis így voltam vele miután végigolvastam a sajtóközleményeket és megnéztem a termékfotókat. Annak ellenére kíváncsi voltam, hogy pontosan tudtam: a Noct vadászterülete nem a sportfotózás.

NIKKOR Z 58mm f/0.95 S Noct - Forrás: nikon.hu

Mielőtt azonban belemennék abba, hogy mire is jutottuk egymással, jöjjön egy kis történelem. A Nikon korábbi termékpalettáját ismerők számára az 58mm és a Noct elnevezés is ismerősen csenghet. Az első verzió 1977-ben, f/1.2-es fényerővel és manuális fókusszal debütált, és egyértelműen a csúcsot jelentette (ahogy én tudom) hosszú-hosszú éveken keresztül. Néhány évvel később (1982) az Ai verziót a szintén első generációba sorolható Ai-S váltotta, így az első Noctok egészen 1997-ig forgalomban maradtak.

AI Noct Nikkor 58mm f/1.2 - forrás: NIKKOR - The Thousand and One Nights No.13

Eltelt bő 20 év, és 2019-ben váltak elérhetővé a második generáció példányai. Ezeket a példányokat már az új Z bajonettre fejlesztette a Nikon. Limitált mennyiségben, egytől egyig kézzel és maximális odafigyeléssel készülnek. Hosszú volt a várakozás, de már csak a paramétereket vizsgálva is kimondható, hogy megérte. Ennél fényerősebb objektívet még soha nem készített a gyártó, de nem csak ebben, hanem lényegében minden paraméterében a lehető legjobbat nyújtja az optika. Az élesség, a részletesség lenyűgöző, a háttérmosás pedig egyedülálló. De a képminőségről talán nincs is értelem írni, ma sem találni jobbat a piacon. Magyarul talán azt mondhatnánk, hogy a valaha készült legkorszerűbb Nikon objektívet tarthatom a kezemben, de az angol “state of the art” pontosabban fejezi ki mit is képvisel a Z bajonettes Noct. És ha már a kezemben tartom… A nagy fényerő, a gyönyörű kidolgozás és kiemelkedő anyaghasználat mellett azonnal feltűnik a sokak által említett 2 kilós súly is. Ami főként az objektív hosszához (rövidségéhez) képest szokatlan, ezért még a használati utasítás is felhívja a figyelmet arra, hogy “Amikor kézben tartja a fényképezőgépet, mindenképpen támassza alá az objektívet.” Ha pedig nem használjuk, érdemes a mellékelt kofferben tárolni és szállítani, mivel ezt kimondottan ennek az objektívnek a megóvására tervezték. A táska mérete sem véletlen. Kezdetben kisebb kofferben gondolkodtak a tervezők, de az a gyakorlati tesztek során nem nyújtott kellő védelmet. Egyébként a táska belsejét kitöltő szivacs szokatlan kialakítását is kimondottan a Noct megvédéséhez optimalizálták.

A CT-101 koffer az objektív tartozéka - forrás: nikon.com

Most pedig lássuk, hogy miért is érdemes megfogadni Fujiwara-san bevezetőben említett tanácsát, vagyis miért nem érdemes minden helyzetben a Noctot erőltetni. A manuális élességállítás és a nyitott rekesz melletti minimális mélységélesség két olyan tulajdonság (és semmiképpen sem hiba vagy hiányosság), ami külön-külön is a megszokottól eltérő gondolkodást és munkafolyamatot igényel, azonban a kettő együtt a helyzetek többségében már a gyakorlott fotóst is komoly kihívások elé állítja. De az is elképzelhető, hogy ezek a jellemzők egy adott témához egyszerűen csak nem teszik ideálissá vagy megfelelővé az objektívet.

Mivel az elődhöz hasonlóan a Z bajonetthez készült Noct sem kapott autófókuszt, a mozgások gyors lekövetése az objektívvel annak ellenére is rendkívül nehézkes (számomra inkább lehetetlen), hogy a fókuszgyűrűvel kimondottan hosszú út járható be, elképesztő precizitással. A tervezők törekvése ezen a téren is a tökéletesség volt, aminek eredményeképpen az objektív manuálisan pontosabb (és gyorsabb) élességállítást tesz lehetővé, mint ha a fókuszálást AF rendszer végezné. Mindez persze sok gyakorlást igényel, és a mozgást megörökítő és/vagy az AF kényelméhez szokott fotósokat valószínűleg kevésbé győzi meg.

Az objektív felépítése - forrás: nikon.com

Fel is merült bennem a kérdés, hogy vajon mi az oka annak, hogy nem került fókuszmotor egy ilyen technikai fejlettségű, és nem elhanyagolható módon, ilyen értékű “műszerbe”. Elsőre úgy gondoltam, hogy mindennek vélhetően tradicionális okai vannak, és az első Noct generáció előtt tiszteleg ezzel a gyártó. Hiszen egy négymilliós optika esetében anyagi vagy műszaki korlátok nem merülhettek fel. Nagyobbat talán nem is tévedhettem volna… Utánajárva a kérdésnek hamar kiderült, hogy a fejlesztők kezdetben szerették volna fókuszmotorral ellátni az objektívet, azonban pont a technikai korlátok miatt nem volt ez lehetséges. Egyrészt a fókuszmotor hagyományos módon történő beépítése megnövelte volna az objektív hosszát, ami viszont hasonló átmérő mellett lehetetlenné tette volna az f/0.95-ös érték elérését. Akár egy hagyományos, akár egy teljesen új megoldásban gondolkoztak a tervezők, végül mindig arra jutottak, hogy az AF motor használata olyan mértékben növelné meg az objektív dimenzióit, hogy az már nem lenne kereskedelmi forgalomba hozható. Az AF beépítése ellen szólt az is, hogy a motoros élességállítás sebessége — a nagy mozgatandó tömeg és a bejárandó út hossza (közel egy teljes fordulat) miatt — elmaradna az elvárhatótól. Felmerülhet olyan ötlet is, hogy ne az a nagyméretű és nehéz lencsetag végezze az élességállítást, ami jelenleg felelős érte, hanem egy kisebb, az objektív hátsó részében lévő elem vegye át ennek a szerepét.

Az objektívben használt különböző típusú lencsék - forrás: Development of the NIKKOR Z 58mm f/0.95 S Noct Large aperture lens for the Nikon Z mount

Egy kisebb, könnyebb lencse mozgatásával felgyorsulhatna a folyamat, valamint valószínűleg a Nikon által jelenleg használt fókuszmotorok egyike is alkalmas lehetett volna a feladatra. Joggal merül fel tehát a kérdés: miért ragaszkodtak a tervezők az élességállítás kialakításánál a nagyobb és nehezebb lencsetag mozgatásához? Miért nem lehetett a más objektívekben már megszokott és bevált, kisebb, hátrébb elhelyezkedő elemek mozgatásával megoldani a fókuszálást? A válasz rendkívül egyszerű: mindez rontotta volna az optikai teljesítményt. Feltételezem itt olyan minőségromlásról beszélünk, amit egy átlagember soha nem venne észre, és valószínűleg a fotósok egy részének sem tűnne fel. De a Noct nem egy átlagos eszköz, a tökéletesség pedig kompromisszumokkal nem érhető el.

Karácsonyi vásár Pécsen - ISO 320 | f/0.95 | 1/1000

Nem kérdés persze, hogy sokáig a manuális élességállítás jelentette az egyetlen megoldást a sportfotózásban is, de valószínűleg még a hőskorban dolgozó legjobb riportereknek is (hatalmas) kihívást jelentett volna az f/0.95-ös rekeszhez tartozó minimális mélységélesség. Hogy ez mit is jelent a gyakorlatban, arra talán jó példa, hogy az objektívet először használva kicsit olyan érzésem volt, mintha egy enyhén döntött tilt-shift lencsével dolgoznék. Hogy mit is jelent a minimális mélységélesség számokban kifejezve? Jól mutatja az objektív extrém paramétereit, hogy a legtöbb mélységélesség kalkulátorban ki sem választható az f/0.95-ös rekesz. Saját számítások alapján (full frame szenzor esetén) 1 méteres tárgytávolságnál kevesebb, mint 1,6 centiméteres mélységélességről beszélhetünk! 2 méter esetén már majdnem elérjük a 6,6 centimétert (vagyis a fókuszpont előtt és mögött nagyjából még 3,2-3,3 centiméternyi sávban kapunk éles képet), de még 3 méternél (amilyen távolságból 58mm-en akár már egész alakos portrék is készíthetők) is 15 centiméteren belül marad az éles tartomány.

Karácsonyi dekoráció - ISO 320 | f/0.95 | 1/250

Az igazi kihívás azonban akkor kezdődik, amikor a maximális leképzési arányt kihasználva mindössze fél méterre vagyunk a témától. Ebben az esetben az éles sáv kevesebb, mint 4 millimétert jelent! Vagyis ha az élesre állított eszköz csupán két millimétert mozdul a kezünkben, a témánk máris fókuszon kívül kerül. Ahogy azt az alábbi képek bizonyítják, nem lehetetlen állvány nélkül sem a megfelelő ponton tartani az élességet, azonban a sikerhez kitartás szükséges. Sőt, nekem a sportlövész múltamból is elő kellett vennem a megfelelő légzéstechnikát. Szemléltetésként jöjjön egy “piros bogyó” 0.95-ös és 2.8-as rekesszel fotózva.

Érdemes lehet az alábbi, orchideáról készült képeket (nagy méretben) is összevetni egymással, ahol először szintén 0.95-ös, majd 2.8-as rekeszt használtam. Az első képen a háttér homogénnek tűnik, a másodikon azonban már észrevehető a fekete táblán lévő írás a virág mögött.

Természetesen mielőtt virágok fotózására adtam volna a fejem, legalább 7-8 kosárlabda-mérkőzésre is elvittem a Noctot. A kezdeti tapasztalatok alapján nem is terveztem, hogy akcióképeket fogok vele készíteni, de a bemelegítés fotózása során mindig használtam. Kezdetben voltak nehézségek, de igyekeztem egyfajta szórakozásnak felfogni ezeket. Mérkőzésről-mérkőzésre javult a helyzet, míg az utolsóként fotózott rangadó meccs előtti képeit — a játék kedvéért — kizárólag a Nocttal fotóztam végig. Nem ez volt a legegyszerűbb módja e képek elkészítésének (és közel sem ezek lettek a legjobb fotóim ezen a területen), de mindenképpen jól mutatott rá arra, hogy ezt az objektívet tanulni és szokni kell. Ha pedig megvan a kellő gyakorlat, akkor egyre izgalmasabb vele a közös munka. Persze a sport így sem válik ideális területté a Noct számára, de ha például ott lett volna velem Antwerpenben a 2022-es 3x3-as Kosárlabda Világbajnokságon, akkor egészen biztosan sokat küzdöttem volna azért, hogy egyedülálló képeket készíthessek vele a város csodálatos fényeivel a háttérben.

A Sopron Basket játékosai az öltöző ajtaján is olvasható felirat szellemében indulnak a pályára - ISO 1250 | f/0.95 | 1/500

De milyen helyzetben érzi magát igazán elemében az objektív? Véleményem szerint videók készítésénél (ahol a téma csak minimálisan mozog, például egy riport esetében) remek eszköz lehet, ahol az objektív hihetetlen háttérmosása sokat segíthet egy egyedi képi világ létrehozásában, a háttér leválasztásában. Ráadásul a filmes világban a Noct ára sem számít kiugrónak. Fotózásnál már kicsit nehezebb megtalálni a szerepét. A legjobban talán egész alakos (esti, városi) portrék készítéséhez lehet használni, ahol már elegendő mélységélesség áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy az alany a legnagyobb rekeszen is éles maradhasson a háttér fényeinek megfelelő mosása mellett. Kiválóan teljesített a Pécsi Tudományegyetem Botanikus Kertjében is, ahol a tél közepén is volt lehetőségem néhány virágos fotót készíteni a Nocttal.

Végezetül köszönöm a Nikon Magyarországnak, hogy lehetőségem volt kipróbálni az objektívet. Az eszemmel nyilván tudtam, hogy a sportban nem fogom vele megváltani a világot, de mégis nagyon szerettem volna megismerni és megérteni ezt a remekművet. Részben talán sikerült is, de az objektívben rejlő lehetőségek maximális kihasználásától egyelőre nagyon távol maradtam. Ha azt kérdezné valaki, hogy kellene-e ez az objektív, nem kérdés, hogy igennel válaszolnék. Ha úgy tennék fel a kérdést, hogy egy négymillió forintos Nikon utalványt erre költenék-e, akkor sem kérdéses a válasz. Biztosan nem, mivel szinte soha nem fotózok olyasmit, ahol ennek az eszköznek a képességeit kihasználhatnám.